A Hamburg graffitikultúráját körbejáró kiállítás sokkal többről szól, mint a város „színessé válásáról”: az előző évezred utolsó két évtizedének európai szubkulturális korrajzát és életérzését mutatja be.
November közepéig még látogatható a Ludwigban az a válogatás, amely arra tesz kísérletet, hogy egy irritáló, de kétségtelenül létező jelenségről és annak képzőművészeti vetületéről átfogó képet nyújtson. A cukiság faktor című kiállítás kurátorai, Maj Ajna és Jan Elantkowski több érdekes tényezőt kifejtenek, többet az összefüggésekből kivéve tárnak elénk, és többet kihagynak. Ez utóbbiakról fog most szó esni.
„Nem vágom miért, de nagyon megható volt ez a kiállítás! Gratulálok! Petőfi for President!” „Rosszindulatú az egész kiállítás, megint volt egy ürügy, hogy a sajátjainkat leszóljuk. Szégyen!” Milyen fotókiállítás az, amely ennyire ellentétes érzelmeket (és vendégkönyv-bejegyzéseket) tud kiváltani a látogatókból? Pedig a Capa Központ Petőfi utcák népe című kiállításának kurátora, Virágvölgyi István elmondása szerint ő kifejezetten törekedett arra, hogy a kiállításban ne a végletek jelenjenek meg, még akkor se, ha emiatt esetleg nem lesz annyira színes az anyag. De szerencsére azért így is színes lett.
A Balaton mellett számos képzőművészettel kapcsolatos esemény zajlott a nyáron, és több még hátravan. A hagyományosan is ihletforrásként, alkotótáborként működő tó és környékének programjai az Európa kulturális fővárosa eseménysorozat részeként kaptak többletlendületet – és anyagi támogatást.
A Lehetőségek Tere fiatalokat megcélzó kulturális-oktatási program és közösségi tér, mely 2021. szeptembere óta működik Budapesten, a VIII. kerületben, a Práter utca 63. alatt. Az indulás óta eltelt két évben kialakult egy határozott programkínálat és megszerveződött egy közösség, melynek célja, hogy kérdések felvetésére ösztönözzön a világ működésével kapcsolatban.
Műköröm halpikkelyből, nyomtatott áramkör könnyen lebomló anyagokból, baktérium, ami hűt, csomagolástechnika egy pók viselkedését utánozva, fluoreszkáló sör – nem, ezek nem részletek egy modern science-fiction film forgatókönyvéből, hanem a legaktuálisabb kísérleti biodizájn-megoldások, melyeket Maróy Ákos médiaművész, a terület szakértője helyez majd tágabb összefüggésbe. Egyebek közt elmondja, mitől robbanhat be a terület a kereskedelembe, a gazdaságba, de szóba kerül az is, hogy szerinte az élő és az élettelen közötti határ miért "önkényes".
Gulácsy Lajos vágyainak és félelmeinek, éber álmainak és felhangolt nappalainak képei augusztus végéig nézhetők meg a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) nagyszabású, látogatóbarát tárlatán. A Plesznivy Edit és Bellák Gábor kurátorok által rendezett kiállítást nem érdemes kihagyni.
A huszadik század elejének Párizsban összegyűlt avantgárd alkotói közé tartozó, majd Sztálin börtönébe kerülő, mindemellett Tamkó Sirató Károly költővel is kapcsolatban álló örmény Ervand Kochar munkássága különös üzenetet hordoz. A róla elnevezett múzeum kettős legitimációjú művészképet rajzol ki: egy nemzeti festőként számontartott, de nyugati vonatkozásban is értékelt alkotóét. A mű portréja Ervan Kocharról.
Érthető, hogy a lelkesedés volt a meghatározó, végre valami történt, valamit befejeztek az országban a kultúra és a művészet számára, írja szerzőnk, azonban hozzáteszi, a galéria problematikus működése, a többi közt a korlátozott nyitvatartás és az, hogy az intézmény jelentős részben üresen áll, valamint a felújítással kapcsolatos összeférhetetlenségek mégis keserédessé teszik az újraindulást. Részletes elemzés A műtől.
A norvégiai Mossban zajló Momentum12 biennálé a közösségiséget és a többszólamúságot ajánlja, és azt, hogy koncentráljunk a lokálisra, az elérhetőre, a fenntarthatóra és a megváltoztathatóra.
A 70-es évek művészetéből kiindulva érthetőbbé válhat saját korunk. Gondolatok a balatonfüredi Vaszary Galériában a 70-es évek elején működő, a magyar neoavantgárd művészeinek otthont adó Balatonboglári Kápolnaműterem történetét felölelő kiállítás kapcsán az akkori és a mostani alkotói közegről, valamint a kettő közti viszony lehetséges olvasatairól.
Magyar Modern címmel az 1910-1933 közötti évek berlini magyar művészetét bemutató kiállítás nyílik a Berlinische Galerie-ben november 4-én. Az utóbbi évtizedek legnagyobb szabású németországi magyar tárlatáról dr. Zwickl Andrást, a Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztályának főmuzeológusát, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docensét, a bemutató hazai kurátorát kérdeztük. A cikk az A mű című lap anyaga.
Utcagyerek volt Bronxban, de az amerikaiak közül ma már csak Warholnak van drágább árverésen elkelt képe. Delejes színekből és vonalakból felépülő, hol graffiti-, hol gyerekrajzszerű, időnként zavarba ejtően mágikus hatású formákat láthatunk alkotásain. Földrészeken és generációkon átívelő kulturális kódokat, szimbólumokat, a társadalmat a mai napig szétfeszítő dichotómiákat is megjelenít. A bécsi múzeum retrospektív tárlata január elejéig nyújt betekintést Jean-Michel Basquiat életébe és életművébe. A cikk az A mű című lap anyaga.
A tényt, hogy a budapesti Atrium színház a kényszerű bezárással néz szembe, nehéz másnak látni, mint a direkt cenzúra felé tett kormányzati lépések egyenes következményének. Amit eddig csak a NER perifériáján mozgó figurák követeltek, az ma kezd hivatalossá válni a hazai kulturális politikában.
Második kiadásban jelent meg a Fortepan Masters, Barakonyi Szabolcs 333 fotót tartalmazó válogatása a Fortepan mára már több mint 150 ezer képet tartalmazó gyűjteményéből. A pompás album maga is műtárgy.
Liptay Gabriella, a nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó cég, a KPMG magyarországi marketing- és kommunikációs igazgatója több mint egy évtizede állandóan résztvevője képzőművészeti tárlatok megnyitóinak, kulturális rendezvényeknek. Elkötelezett összekötő az üzleti és a kulturális területek között, kiterjedt kapcsolatrendszerét hosszú távú értékek és személyes érdeklődése mentén mozgósítja. A művészeti és piaci terek átjárásáról, egymásra hatásáról; kultúrafinanszírozásról, szponzorációról, partnerségekről beszélgettünk vele.
